Gyomlálás után a komposztrekesz feléig ér a “termés”.  A veteményes nem mulcsozott részein (ahol a répa- és hagymasorok vannak) pillanatok alatt nagyra nőnek. Halljuk a panaszt. De biztos, hogy mindig gyom, a gyom? Nem! Van, akinek a kertjében némelyik szívesen látott vendég. Olvasd el, miért!

Több megfogalmazása közül a kerttulajdonosok szempontjából talán ez a legmegfelelőbb definíció: Hunyadi Károly a hazai kísérletes gyombiológia és ökológia megalapítója szerint (1945-1998) „Gyomnövénynek nevezünk bármilyen fejlődési stádiumában lévő olyan növényt, vagy növényi részt, amely ott fordul elő, ahol nem kívánatos.”

Gyomnövényeink egy része a mezőgazdasági kultúrával együtt terjedt el egész Európában a mediterrán vidékekről. Olyan közismert növények, mint a pipacs, a búzavirág, a konkoly is a vetési gyomnövényzet tagjai. Több ezer éve itt vannak, és tulajdonképpen jól beleilleszkedtek a természetes növényzetbe. A gyomnövényzet másik nagy típusa a bolygatott, de nem gondozott területek növényzete. A gyomnövényzet csaknem mindig emberi tevékenység, zavarás hatására jön létre. Az újkorban sajnos megjelentek olyan, agresszíven terjedő gyomnövények, amelyek a természetes társulásokat is elborítják.

A gyomirtás legősibb, környezetbarát módja a kapálás vagy sarabolás. Bár egyben ez a leginkább munkaigényes, kisméretű kertekben mindenképp részesítsük előnyben. A gyomokat a legkönnyebben még fejlődésük kezdetén távolíthatjuk el, ezért a gyomlálásnál legfontosabb a rendszeresség. Azokat a gyomnövényeket, melyek erőteljes föld alatti gyökereket, gyöktörzseket fejlesztenek, és ezekből a földfelszín közelében történő vágás után is képesek kihajtani, a gyöktörzsükkel együtt kell eltávolítani (pl. pitypang). A gyomok növekedését megakadályozhatjuk, ha azokat a területeket, ahol a megjelenésükre számítunk, mulccsal takarjuk (fenyőkéreg, fűkaszálék, fólia stb.). Cikk ajánlat: Gyomirtás

Sok gyomnövény egyben gyakran mutatós, sokuk gyógynövény és akár fogyaszthatók is. Cikkajánlat: Ehető vadnövények

Néhány példa:

A Mácsonyafélék (Dipsacaceae) családja héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus) útszéli és parlagi gyomtársulásokban előforduló növényünk. 40-200cm magas, kétéves növény. Szárának csak a felső része elágazó. Júliustól augusztusig virít. Levelei átellenesen állnak, szabálytalanul szárnyasan osztottak. Virágai felálló, fészekszerű virágzatba tömörülnek, elálló murvalevelekkel. Apró virágainak 4 fehér sziromlevele van, amelyek csővé forrtak össze. Termései aszmagszerűek.

Ugyanakkor a héjakút mácsonyát betyárkulcsnak is hívják, mert levelei felfogják az esővizet. Egy levélpár akár több dl vizet is tárolhat. Tehát a héjatkút mácsonya a szomjas vándor és a szomjas héja barátja. kiszáradt, szúrós torzsát régen gyapjúfésülésre használták. Magas, száraz kórója néha évekig is megmarad. eleink úgy gondolták, hogy a levelekben összegyűlt vízzel arcot mosva, az arcot megtisztítja szeplőktől, foltoktól, továbbá gyógyítja a sömört és a szemen kialakult hályogot. Padlóvázában jól mutat. virágzás után gyűjtsük!

Kék búzavirág

A fészkesek  (Asteraceae) családjába tartozó Kék búzavirág (Centaurea cyanus) Kalászos vetések egyik leggyakoribb gyomnövénye. 20-60 cm magas, fehér nemezes szőrzetű, egy vagy kétéves növény. Virágai júniustól októberig virítanak. Levelei lándzsásak. Virágai fészkesvirágok, melyben csak csövesvirágok vannak. Csészelevelek helyett bóbitaserték fejlődnek, melyeknek ibolyakék fésűs sallangja fejlődik. A megporzást a méhek végzik. Termése kaszattermés, melyet a szél és a hangyák terjesztenek.

A búzavirág azonban jó méhlegelő is, és vágott virágnak is alkalmas. A falusi kertből nem hiányozhat. Virágágyban, tájképi kertekbe is szívesen ültetik. A népgyógyászat a virágból készített teát szemgyulladásra, fülfájásra, torokfertőtlenítésre és süketség ellen is használta/használja. Belsőleg teáját toroköblögetésre használják.

Kék katángkóró

A Fészkesek Asteraceae családjába tartozó  Kék katángkóró (Cichorium intybus) bolygatott réteken, útszéleken gyakori növényünk. Kerti változatának gyökeréből pótkávé készül (cikória). 30-120 cm magas, elágazó, szegletes szárú, évelő növény. Levelei tőrózsában állnak, keskenyek. Számos ülő fészekvirágzata van. A fészekben csak nyelvesvirágok vannak. A nyelvesvirágok pártája lándzsás, 5 apró cimpával. Termése kaszattermés.

Ugyanebbe a nemzetségbe tartozó egyik fajt cikóriakávé alapanyagaként használták. A növény vastag kéreggel körülvett húsos gyökeréből készül a pótkávé. Az Észak-Olaszországban és Dél-Svájcban fogyasztott mezei cikória rokona a napjainkban radicchio vagy veronai saláta néven ismert és egyre népszerűbb levélzöldségfélének. A katángkóró vagy mezei katáng virága, levele és gyökere egyaránt gyógyhatású. A gyökér teakeverékekben vércukorszint csökkentő.

Reumára, köszvényre, ízületi betegségekre is használjuk a teáját. A katángkóró májat, vesét, lépet tisztít, az epehólyag tökéletes kiürítését segíti elő, leválasztja a vizet, étvágygerjesztő, sárgaság ellen jó hatású. Elősegíti a bélműködést, nem engedi, hogy az elfogyasztott étel mind felszívódjon és lerakódjon a szervezetünkben. Ebből eredően a fogyasztóteák egyik alkotóeleme. Kisebb méretű epekő oldására is alkalmas lehet. Virágos, leveles hajtását méregtelenítésre, étvágyfokozásra használja a népgyógyászat. Nyersen fogyasztva pedig ásványi anyag pótló roborálószer.

Ha begyűjtünk pár gyökeret és cserépben sötét helyen meghajtatjuk, halványított levelei nyersen is jó ízűek.

Mezei aszat 

A fészkesek családja (Asteraceae) mezei aszat (Cirsium arvense)  szántók, parlagok, útszélek, irtások gyomtársulásainak tömegesen előforduló évelő gyomnövénye. 30-120 cm magas. Szárának felső része elágazó. Júliustól szeptemberig virít. Lomblevelei lándzsásak, színük kopasz, fonákjuk szőrös. Virágai fészekvirágzatba tömörülnek, lila színűek. Termései 2-3 mm-es kaszattermések, kb.3cm-es repítő bóbitával. A terméseket a szél terjeszti. A mezei aszatot az egyik legkevésbé kívánatos gyomnövénynek tartják.

Ugyanakkor a fiatal aszat jó takarmány, 21% körüli fehérjét tartalmaz, kecskék előszeretettel fogyasztják. De nem csak a kecskék, hanem az emberek is fogyasztják. A Biokultúra 2009/3 számában olvashatjuk, hogy a tüskéktől megtisztított, zsenge hajtás apróra vágva salátának vagy főzeléknek alkalmas. Az egyéves növények felszeletelt, leforrázott, majd átsütött gyökeréből köret készíthető. A megszárított fiatal gyökerekből akár liszt is őrölhető.

Nagy csalán

A Csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó nagy csalán (Urtica dioica) Kertekben, szántókon, kultúrerdőkben gyakori gyomnövény. 30-150 cm magas, többnyire elágazó, évelő növény. Levelei elliptikusak, csúcsa kihegyezett. Levélszéle durván fűrészes, csalánszőrökkel borított.A levélállás átellenes. A levelek hónaljában számos sokvirágú buga fejlődik. Kétlaki növény ( a porzós és termős virágai külön növényen fejlődnek ki). Termései lencse alakú makkocskák. A szőrök bőrirritációt okoznak, pollenje agresszív allergén.

A termékeny, nitrogénben gazdag talaj jelzőnövénye. Leveleit főzelékként fogyasztják (lásd. Spenót). Felhasználás előtt dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot fél percre. Teája gyógyhatású. Vérzéscsillapító, hasmenés csillapító. Biotermesztésben vizes kivonatát gombás betegségek és rovarok elleni védekezésnél használják. Ahogy vegyszermentes kertészkedés című cikkünkben olvasható. ha a csalánlevet a növényekre permetezzük, akkor azok bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk, és a kártevők is nehezebb tudják átszúrni a levelet. Azaz a csalánlé elsősorban megelőzésre szolgál, mivel a növényeknek idő kell bőrszövetük megvastagodásához. Csalánlé készítés receptje a cikkben olvasható.

• Gyomirtás