Életmód-Otthon-kert.

Bíbor levelű cserjék.

Bíbor levelű cserjék

Berberis 'Concorde' A növény divat mindig változik. Egyeseket felkapnak, mások feledébe merülnek. Kivételt képeznek a bíbor levéldíszű cserjék, amelyek mindig a fő divatáramban maradnak. A zöld színű növények közül valósággal kiragyognak. Különösen azok a növények izgalmasak, amelyek lombozatának színe a napfény hatására, és a szezon folyamán változik. Egy biztos, a zöld növényekkel együtt remek a színhatás.

Néhány példa, ami messze nem teljes.

Törpe japánborbolya – Berberis thunbergii ‘Concorde’

Új fajtaként kapható nálunk. Jó tűrőképességű, vörös levelű, kompakt habitusú törpe növekedésű borbolya. Sziklakertbe, előkertbe is ültethető, cserjecsoportok színfoltja lehet.

Cserszömörce bíbor változatok – Cotinus coggygria, szömörcefélék (Anacardiaceae)

A cserszömörce egyik leggyakoribb, vadon is előforduló cserjénk. Helytől függően akár fává is cseperedhet. Vesszői vöröslők, tagolatlan levelei többnyire széles visszás tojásdadok, ép szélűek. Apró, öttagú, zöldessárga virágai 15-20 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak, amelyek szőrös, meddő kocsányaiból kialakuló repítő-készülék segítségével a közöttük maradt apró csonthéjas termést messzire sodorhatja a szél. Szereti a napfényt, jól tűri a szárazságot és a sivár talajt. Télen a felszínig visszavágható, hogy a következő szezonban hosszú hajtásokat, nagy leveleket hozzon. Ha szeretjük füstre emlékeztető virágzatát ne vágjuk vissza. őszi lombszíne ragyogó lángvörös. Gyógynövényként is számon tartják. Bíbor, antociános kertészeti változatai: ‘Royal Purple’, ‘Velvet Cloak’, és az inkább vöröses ‘Grace’.

Egy másik kedvenc a bangitalevelű hólyagvessző – Physocarpus opulifolius, rózsafélék (Rosaceae)

Észak-Amerikában őshonos. 2-4 méter magas, ívesen széthajló ágrendszerű lombhullató cserje. Kerek-tojásdad, szív alakú levelei karéjosak. Virágai széles bogernyőkben állnak, szirmuk fehér, gyakran halvány rózsaszín. Termésük jellegzetes hólyagos, felfújt. A ‘Diabolo’ – piros levelű hólyagvessző változat. Levelei a labdarózsáéhoz hasonlóak, de színük ragyogó sötétbordó. Szoliternek is rendkívül mutatós.

Közönséges mogyoró – Corylus avellana, nyírfafélék (Betulaceae)

Három–öt méter magasra növő, terebélyes cserje. Sima kérgén paraszemölcsök képződnek. Levelei visszás tojásdadok, csúcsban kihegyesedők. Szélporozta egylaki növény. A termős, kettős-bogas virágokból csonthéja makktermés képződik. Levele és termése is gyógyhatású.

‘Fuscorubra’ változat a vérmogyoró. Szárazságtűrő cserje, levelei kihajtáskor vörösek. Dísznövényként a korai virágzása és bordó levelei miatt érdekes. Virágait, majd a termését az egyéves vesszőkön hozza, a vegyes rügyekből kifejlődő termőhajtások végén. Egyivarú, egylaki, szél porozta növény. Térelhatároló sövényként is kiváló.

Csavartvesszőjű ‘Red Majestic’ Legfeljebb 2 méter magas. Ékessége, hogy ágai, vesszői dugóhúzószerűen csavarodnak, levelei bíborvörösek. Február-márciusban nyíló csüngő sárga barkái is mutatósak. Szoliterként kiváló.

Törpe vérszilva – Prunus x cistena rózsafélék, (Rosaceae)

A vérszilva és a törpe barack hibridje. 2,5 méterre nő. Barnásvörös levele, fehér virága van. Sövénynek remek választás. Relatíve rövid életű, de rendkívül közkedvelt ragyogó vörösbordó lombozata, és rózsaszín, illatos virágai miatt. Termése apró, keveset terem, de szilvája ehető. Virágzás után inkább metsszük vissza. A könnyű szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Teljes napon lesz a lombozat a legszebb színű.