2013. szeptember 19.

Az Édes Napok idei vendégországa Svájc. Alkalmasabb nemzetet a szervezők aligha választhattak volna, hiszen Svájc köztudottan a csokoládé hazája. Turisták százezrei keresik fel az alpesi országot, hogy svájci csokit vásároljanak. Nem véletlen, hogy éves édesség fogyasztásuk is a legnagyobb az egész világon.

Miért éppen Svájc?

Svájc kis hegyvidéki ország, soha nem rendelkezett olyan gyarmati területtel, ahol kakaóbabot termesztettek, vagyis sem az éghajlata, sem a történelme nem indokolta, hogy éppen ők legyenek a legismertebb csokoládégyártók a világon. 

De akkor vajon miért épp a svájciak a csokoládé királyai?

A csokoládé útja Svájcba

A kakaóbabot a spanyol szerzetesek hozták be Dél-Amerikából a 16. században és terjesztették el egész Európában. A belőle készült csoki eleinte keserű, kemény massza volt csak, aztán víz és cukor hozzáadásával forró, folyékony formájában fogyasztották, amely nem igazán hasonlított ahhoz az általunk jól ismert csokoládéhoz, amelyet ma a boltok polcain találunk. Csak drágán lehetett hozzájutni és többnyire a főúri, királyi udvarok részesülhettek a luxusnak minősülő élvezetből.

A csokoládé Spanyolországból Franciaországba, később Mária Terézia révén Ausztriába is eljutott. Svájc azonban belga és olasz közvetítéssel ismerte meg. A történet úgy kezdődött, hogy a zürichi polgármester Brüsszelbe látogatott 1697-ben és a belga csokoládé-készítők jóvoltából kóstolt először csokit. Annyira megízlett neki, hogy amint hazatért, mindent megtett annak érdekében, hogy a finomságot Svájcban is népszerűsítse.

Svájc végül két fontos tényezőre építette a csokoládéiparát: a vízforrásaira és az ország területén átívelő kereskedelmi útvonalakra, melyeken keresztül gördülékenyen megszervezték az alapanyagok beszerzését és utánpótlását. Először a 18. században szállították olasz árusok Svájc lakóinak az édes örömöket.

A svájci csoki ősatyái – Callier, Lindt, Nestlé, Daniel Peter

Az első svájci csokoládégyáros François-Louis Cailler volt, aki Torinóban tanulta ki a szakma fortélyait, majd hazájába visszatérve 1819-től csokigyártásba kezdett. Ekkor kezdődött el voltaképpen a csokoládé igazai európai diadalútja. A svájciak ugyanis megunták azt a sötét, folyékony akármit, amit addig csokoládénak hívtak és többféle módosítást hajtottak végre rajta.

Először sokkal lágyabbá, krémesebbé tették és itt született meg a 19. század végén a formázható csokoládétábla, Rudolf Lindt elgondolásának köszönhetően. 

Ugyanebben az időben bizonyos Daniel Peter elhatározta, hogy a csokit tejjel dúsítja. Nem ő volt az első, akinek ez a gondolat megfogant a fejében, de addig a tej túlzottan vízgazdag állaga miatt senkinek sem sikerült ezt a tervet a gyakorlatban is kiviteleznie.

Ekkor egy másik géniusz lépett színre, nevezetesen Henri Nestlé, aki az 1870-es években feltalálta a sűrített tej előállításának módját, így végre megvalósult az álom, vagyis bátran állíthatjuk, hogy a tejcsokoládé (is) Svájcban született meg. Ez az eredmény óriási lökést adott a csokigyártásnak és az édesség széles körű fogyasztásának. Egyrészt kevesebb kakaóbabra volt szükség, másrészt viszont rengeteg tejre, ami a tejtermelő gazdaságoknak hatalmas profitot jelentett. Az emberek imádták a tejcsokoládé ízét, amely egyre népszerűbb lett és elindult világhódító útjára.  

Nemcsak a tejcsoki

De nemcsak a tejcsoki volt a svájciak találmánya, a vállalkozó szellem és a kreativitás jóvoltából itt alkották meg a mogyorós és a töltött csokoládét is. A svájciak elég hamar rájöttek arra, hogy csokitémában nyerők lehetnek, ráadásul roppant büszkék a munkájukra, ezért innentől kezdve komoly gondot fordítottak a fejlesztésre és a minőségellenőrzésre. Mindehhez remek marketinget csatoltak, az Alpok egzotikus tájai és a szimpatikusan kérődző szarvasmarhák segítségével. Néhány évtized alatt életre kelt az alpesi hegyekben legelésző tehenek friss tejéből készült színtiszta, egészséges csokoládé mítoszi magasságokba nyúló víziója. Miután ez a kép rögzült a fogyasztókban, a svájci csoki végleg a világ legkeresettebb csokimárkája lett.

A Milka

Naná, hogy a legendás Milka is Svájcból származik. A Milkát 1901-ben szabadalmaztatta a Suchard-család, neve a milch (tej) és a kakaó összevonásából ered, lila márkaszíne pedig megteremtette a reklámokban a lila alpesi tehenet. 

Az alpesi tejből és a legjobb minőségű kakaóbabból készített édesség rendkívül közkedvelt lett az egész világban és állítólag a diákok egy része, ha arra kérik őket az iskolában, hogy szarvasmarhát rajzoljanak, lila színűre festi a tehenet. Az egyik legnagyobb svájci édességcég, a Kraft Foods tulajdona.

A svájci csokoládé ma

Svájc a csokoládéhoz szükséges összetevőket főleg Közép- és Dél-Amerika illetve Délkelet-Ázsia kakaóbab-ültetvényeiről vásárolja, a feldolgozás már helyben elkezdődik, de a végső kivitelezés szigorúan csak Svájcban történhet. 

A huszadik század első felére már Svájc a csokoládé első számú hazája és fő exportőre, megelőzve Belgiumot is. Bár a két világháború, illetve a gazdasági világválság valamelyest visszavetette a termelést, az 1950-es évektől ismét piacvezető. A diadal a mai napig tart.

Svájc csokoládégyártásának körülbelül 40 százalékát értékesítik otthon, a többi megy exportra, 140 országba jut el világszerte és csaknem két milliárd svájci frankot hoz az ország  költségvetésébe, ez annyit jelent, hogy évente csaknem 80 ezer tonna minőségi csoki lépi át a svájci országhatárt.

Mint minden világszínvonalú minőségi élelmiszer, a svájci csoki is eredetvédett termék, melyet külön minőségvédelmi előírások szabályoznak hazájában. Több száz népszerű csokoládémárkával van jelen a világ édességfogyasztásában. A legnépszerűbb márkák, a teljesség igénye nélkül: Teuscher, Lindt, Nestlé, Frey, Toblerone, Sprungli, Milka.

Akit igazán foglalkoztat a téma, az Édes Napokon most mindegyik fajtát megkóstolhatja.