Talán a fehér padló,
a sok, melegséget árasztó fa kiegészítő,
a természetes fényt visszatükröző, és ezzel a teret derítő sok-sok fehér,
a vidám színek a lakás különböző pontjain elszórva,
a téglafal vagy a hálószobában a fa borítás,
vagy a mindezt megkoronázó üvegfalas megoldás teszi, de ez a lakás önmagában egy etalon otthon - legalábbis az én szememben.  

Bár a lakás Taiwanban található, alapvetően skandináv stílusjegyekkel büszkélkedhet, azonban ezt sikerült olyan életteli, otthonos kiegészítőkkel, színekkel megtölteni, hogy senki nem sütheti rá a hideg, ötlettelen jelzőt (sokaknak a skandináv stílus egyenlő ezzel).

A nappaliban máris egy olyan csavar csempészi a melegséget az enteriőrbe, amire elsőként nem is gondolnánk, hogy lehet ilyen funkciója - a pasztell téglafal. Ha ez a fal is rideg fehér lenne, máris nem lenne annyira hívogató, nem helyezné finom, esztétikus keretbe a szemközti fa borításokkal az életteret. 

Ez önmagában viszont még nem lenne elég. Amitől igazán működik a konyhával egyben nézett élettér (a beáradó természetes fényt leszámítva, hiszen az adottsága a lakásnak), az -bármilyen mókásan is hangzik- egy erőteljesebb szín jól sikerült megválasztása, mégpedig az olíva zöldé. A kanapén használt textilre jól válaszol az asztali futó az étkezőben - sőt, ezt az árnyalatot továbbfröccsentve a falak között, még a dolgozószobában is megtaláljuk az irodai szék hálós támláján és párnáján. 

Jó ötlet tehát egy alapvetően natúr, homogén belső térben egy markánsabb színt választani, amit a helyiség különböző pontjain, de akár az egész lakáson végigvihetünk, egységbe fűzve az egyes szobákat optikailag egymással. Válasszunk olyan színt, ami kedves számunkra, és még ha az elején csak egy ilyen kiegészítőnk is van, pl. egy díszpárna, meglátjuk majd, idővel ráfókuszál a szemünk, bárhol járunk, és megtaláljuk a hozzáillő elemeket, egy függönyt, terítőt, egy képkeretet, egy plédet vagy egy lámpát, vázát akár. 

Az egyetlen dolog, ami nekem kicsit hiányzik ebből az álomszép konyha/étkezőből, az a munkapult, szép ugyan, hogy a konyha egyik fele egy síkba hozott, hófehér tárolórész, hűtő és sütő, és persze, lehet az étkezőasztalon is szeletelni, tésztát gyúrni, dolgozni, de nem az igazi. 

Ami viszont a belsőépítészek kreativitását dicséri, az a konyhától egy üvegfallal leválasztott dolgozószoba, ami így kétoldalról is rengeteg természetes fényt kap, ugyanakkor nem kell teljesen kimaradnia annak sem a nap eseményeiből, aki épp az otthoni irodában foglalatoskodik.

Forrás: http://otthonos.reblog.hu/meno-otthonos---ilyen-az-etalon-lakas