Így vegyük meg a húsvéti sonkát!Hasznos tippek a szakértőktől

Hozzászólások (0)

Nyomtatás

Húsvét vasárnap a legtöbb család asztaláról nem hiányozhat a finom, főtt vagy sült sonka - tormával, friss salátával, zöldségekkel és kaláccsal nagyszerű étel. Hogyan válasszuk ki a legfinomabb sonkát?

Hol vásároljak húsvéti sonkát?

Húsvéti sonkát vásároljunk ott, ahol egyébként is szoktunk húst, húskészítményeket venni és nem érte még csalódás - akár hentes üzletről, akár szupermarketről legyen szó. A lényeg, hogy ne vásároljunk ismeretlen helyen, csak azért, mert ott olcsóbb!

Ha a húspult előtt állok és számtalan sonkát látok, hogyan válasszak?

Vegyük szemügyre a különböző termékeket - szó szerint! A jó minőségű füstölt sonka jellemzője, hogy "pácérett", azaz a terméket megvágva a metszéslapja egyöntetűen bordó, sötétrózsaszín, íze kellemesen sós - tehát jellegzetesen füstölt színű, ízű és illatú. Alapvető elvárás, hogy a sonka ne legyen "véraláfutásos", a bőrös részen esetleg rosszul szőrtelenített. A termék állaga tapintásra nem lehet puha, nyomás nélkül levet engedő vagy éppenséggel túl kemény, beszáradt. Jó minőségű sonka esetében zsír-, folyadék-, só- vagy zselékiválást nem láthatunk a csomagoláson!

A prémium termékek előállítása során a pácolás hagyományosan sózással történik, míg az olcsóbb tömegtermékek gyorspácolással, változó páclébevitellel készülnek. A felvágatlan sonkáról kívülről nem állapítható meg, hogy az hagyományosan érlelt vagy gyorspácolt, főtt termék-e. Felvágás után már látható, hogy a hagyományos nyers sonka jellemzően sötétvörös, a gyorspácolt termék viszont sokkal világosabb. Ha a sonkát könnyen össze lehet nyomni, valószínűleg túl sok páclével készült. Ez az eltarthatóság szempontjából jelent hátrányt.

	Így vegyük meg a húsvéti sonkát! (Fotó: Europress)

Mit árul el a címke?

A címke először is, elárulja a sonka alapanyagát (az állatot, amiből a termék készült, kivéve a sertést), utal a feldolgozott testtájra (comb vagy lapocka), és informál a termék színhústartalmáról. Utóbbi szempontjából óriási a szórás a magyar piacon. Találkozhatunk "gazdag", 88%-os sertéscomb tartalmú vagy 63%-os pulykamell tartalmú sonkával, de van olyan is, amelynek a hústartalma még az 50%-ot sem éri el!

A címkének tartalmaznia kell az előkészítés módját (darabolt vagy kötözött), fel kell tüntetni a hőkezelés módját (nyers vagy főtt), a pácolás és a füstölés módját, valamint nyers sonkák esetén azt, hogy a termék nyersen és/vagy főzve, illetve sütve fogyasztható.

Azt a terméket, amelyikről hiányzik a címke, inkább ne vegyük meg! A gyorspácolt sonkák címkéjén olykor ijesztően hosszú felsorolást találunk a különböző adalékanyagokról, ízfokozókról és állományjavítókról, de pusztán emiatt nem kell meghátrálni, hiszen ezekből kizárólag engedélyezett mennyiséget tartalmazhatnak a termékek.

A hatóságok húsvét táján külön figyelik a szezonális termékeket. Gyakori szabálytalanság a többi között a húskészítmények nem megfelelő tárolás miatti romlása, valamint hogy a termékek jelöletlenül, vagy hibás, illetve hiányos jelöléssel kerülnek forgalomba.

A laboratóriumi vizsgálatok időnként túl magas konyhasó-tartalmat mutatnak ki. Az Élelmiszerkönyv előírja, hogy a nyers sonkák és a parasztsonkák nátrium-klorid-tartalma nem lehet több mint 7 százalék, főtt sonkáknál pedig 4,5 százalék a határérték.

A címkén szerepelnie kell az EU által kiadott regisztrációs számnak, amelyet lédig termékek esetében a szállítólevél kell, hogy tartalmazzon, ezen kívül a gyártó/forgalmazó megnevezését.

Sok külföldi terméket látok az üzletben. Egyesek miért ennyire drágák, mások miért ennyire olcsók?

Az érlelt sonkák esetében a magyar parasztsonkát követő árkategória a füstöléssel készült osztrák, német, belga termékvonal. Ár szempontjából ezután következnek a mediterrán országok crudo sonkái, amelyek már füstölés nélkül készülnek. A szárított-érlelt prosciuttók, serranók és ibericók árában a minőséget kell megfizetni, azt, ahogyan a különleges körülmények között tartott és kiválogatott sertésekből akár éveken keresztül készítik a gondosan érlelt sonkát.