Félre a szerénységgel!

A nők többsége gyakran hagyja magát elbátortalanítani.Pedig ez sokszor gátolja a karrierüket.Ez az 5 pontos program út a magabiztosság felé.

-Hogyan legyünk öntudatosabbak és magabiztosabbak?
                                Öntudatosság:
Így gyakoroljuk a hétköznapokban.
Nem csak a munkahelyünkön eshetünk csapdákba,hanem az egészen hétköznapi helyzetekben is.
-A családi körben mindig mi vagyunk a felelősek azért,hogy a születés napi és karácsonyi ajándékokat kitaláljuk,és megvegyük az összes családtagnak?A következő családi ünnep végén egyszerűen menjünk oda az egyik rokonhoz,és közöljük vele:,,Nagyon jó volt ez a buli,szuperek voltak az ajándékok is,igaz?Legközelebb azonban azt szeretném,ha te szerveznél meg mindent."
-Az étteremben a burgonya nem főtt meg teljesen,vagy hideg a leves?Ne együnk olyan ételt,amely nem ízlik vagy van vele valamilyen probléma,hanem reklamáljunk-azonnal,de persze udvariasan!
-A szupermarketben a felvágottas pultnál az eladó megint egy kicsivel többet ad annál,mint amennyit kértünk?Nyugodtan mondjuk meg neki,hogy csak annyira van szükségünk,amennyit mondtunk.
Ismerjük fel saját erősségeinket!
Az egyik legfontosabb dolog a belső tartás:hogy pontosan tudjuk,kik vagyunk,és mire vagyunk képesek.Ez banálisan hangzik,azonban sok nőnek okoz problémát-például azért,mert túlságosan szerények.Ez látszólag nagyon szimpatikus tulajdonság,azonban nem visz előre.Igaz,hogy a férfiak kedvelik az ilyen nőket,mert sokat teljesítenek és keveset követelnek,de ez nem lehet a célunk.Tehát:készítsünk listát!Írjuk fel,mit tudunk,miben vagyunk jók,melyek az erősségeink,és milyen sikereket értünk el eddig.
                        Ilyesmit soha többé ne mondjunk!
Ha arra a kérdésre,hogyan kaptunk meg egy állást,azt válaszoljuk,hogy szerencsénk volt,azzal saját magunkat degradáljuk.És amit szintén ne mondjunk:véletlen volt,nem volt más pályázó,azt hiszem,nem csináltam rosszul,vagy éppen örömet okozott.Ha jól érezzük magunkat munka közben,az jó dolog,elismerést azonban nem hoz magával.Válaszoljunk inkább büszkén,és soroljuk fel,mi mindent tettünk annak érdekében,hogy elérjünk valamit (,,10 évig keményen dolgoztam,felépítettem egy jó kapcsolati tőkét", ,,jók a szakmai tapasztalataim" satöbbi).Gondoljuk alaposan végig,hogy mi mindent tettünk az utóbbi időben azért,hogy előreléphessünk,és ezt hangoztassuk is-már amikor kérdezik.
                                    Ne kérjünk állandóan elnézést!
A nők sokkal gyakrabban kérnek bocsánatot olyan dolgokért,amelyekért nem kellene.Például:,Bocsánat,ehhez szeretnék még valamit hozzáfűzni".,,Elnézést,azt hiszem,mégsem ismerem ki magam ebben a programban."Az ilyen kijelentésekkel azt érjük el,hogy felhívjuk mások figyelmét a hibáinkra vagy a bizonytalanságunkra.
                                   Legyünk büszkék arra,amit elértünk!
Érthetetlen módon sok nő egyenesen elhallgatja a saját teljesítményét-valószínűleg azért,mert nem akar hencegni.Ilyesmit egy férfi sosem csinálna,igaz?Az ilyen fontos információkat legalább mellékesen említsük meg,ha már nem akarunk dicsekedni vele(például ,,az egyetemi tanulmányaim óta tudom...)
                       Élvezzük ki a dicséretet!
,,De csinos az új szoknyád!"Már erre az egyszerű dicséretre is  hajlamosak a nők azt válaszolni,hogy ,,igen,de jobban mutatna egy másik felsővel".Ahelyett,hogy örülnének a bóknak.Hát,még ha valamilyen teljesítményről van szó.Ha például tartottunk egy jó  előadást,és valaki megdicsér érte,akkor ne azt mondjuk,hogy ,,köszönöm,de sajnos még így is kimaradt valami."Ne féljünk attól,ha valaki pozitívan reagál ránk vagy a tetteinkre,és ne irányítsuk mások figyelmét rögtön valami negatív dologra,mert akkor az marad meg mások fejében.Tanácsunk:egyszerűen köszönjük meg,és élvezzük a bókokat-hiszen megérdemeltük!

Forrás: Meglepetés 2015.Január 22. XX. évfolyam 4.szám