Mindenképpen szükség van társra ahhoz,hogy élvezzük az életet,vagy akkor is tökéletesen elégedettek lehetünk,ha senki nincs mellezzünk?
Egyre többen élnek így.Elég megdöbbentőek azok az eredmények,amelyek azt vizsgálják,hogy mennyivel növekedett az egyedülállók száma.
Míg az 50 -es években a háztartások körülbelül 10 százaléka volt egyfős,mostanára ez a szám a háromszorosára nőtt.
Két fő csoportja van az egyedülálló embereknek,a családalapítás előtt álló fiatalok,és a válás vagy megözvegyülés miatt egyedül maradó idősebbek.A partner nélküli élet a nagyvárosokban könnyebb elviselni,hiszen bármikor leugorhatunk valahova,ha társaságra vágyunk.Viszont azoknak akik vidéken élnek,nehezebb.Ugyanis nem egyszerű megoldani,hogy csak úgy  ,,átugorjanak" a barátokhoz,ismerősökhöz,nincs annyi programlehetőség.

Korábban az számított elfogadottnak,ha a fiatalok minél előbb összekötötték az életüket,családot alapítottak.Ha esetleg az egyik fél korán meghalt,akkor a másik mielőbb újraházasodott.Az idősek pedig a gyerekeikhez költöztek,amikor egyedül maradtak.Ez ma már teljesen másként működik több szempontból is.A fiatalabbak megpróbálják kiélvezni azt az időszakot,amikor kiélvezhetik az életet,közvetlenül szórakozhatnak,a karrierjükre koncentrálhatnak.Éppen ezért halogatjuk egyre tovább a házasságot és a gyerekvállalást is.Ha pedig valaki válás után van,akkor nem néznek rá ferde szemmel,ha újra ,,szingliként " tölti a napjait,és sokáig társ nélkül marad.Míg az idősebbek,akik esetleg elvesztik párjukat,megpróbálják újraépíteni az életüket,felveszik a régi ismerősökkel a kapcsolatot,új hobbikat keresnek,amikre korábban nem volt lehetőségük.Egyedül,de nem magányosan.Sokan abba a hibába esnek,hogy sajnálni kezdik azt,akinek nincs társa,mert azt hiszik,boldogtalan az élete,esetleg aggódnak érte.Pedig az egyedül élő embereknek csak egy kis része él elszigeteltségben vagy éppen magányban.Sőt,kifejezetten társasági életformáról van szó.Hiszen jól tudjuk,ha van kedvesünk vagy családunk,akkor nincs jobb annál,amikor csakis a szeretteinkkel lehetünk,otthonos közegben.Míg aki nem él kapcsolatban,több programot szervez magának.Szívesebben mozdul ki otthonról,találkozik a barátaival,koncertekre,moziba,színházba jár.Folyamatosan keresi az olyan lehetőségeket,amikor közösségi életet élhet,új élmények érhetik.

Micsoda előnyök!Mivel az egyedülállóak szívesebben mennek el otthonról,ezért nagy szerepük van a városok újraéledésében.
Gyakran találkoznak az ismerőseikkel kávézókban,éttermekben,szívesebben végeznek önkéntes munkát.Életmódjukkal jobban óvják az élő környezetet,mint a párkapcsolatban vagy családban élők.Sőt,azoknak,akiknek nincs társuk,jobb a testi és a szellemi egészségük is

Élvezzük az önállóságot!Amikor egyedül vagyunk,nemcsak az jelenthet örömet,hogy egy kicsit elvonulunk a világ elől,hanem megtapasztalhatjuk,hogy mire vagyunk képesek a saját erőnkből.Ugyanis az egyedülálló embereknél közös elemnek számít,hogy nem a társas kapcsolatok kudarcaként fogják fel a helyzetüket,hanem a kiváltság és a siker jeleként értékelik.Ugyanis ezt az időt arra használják fel,hogy a karrierjükre koncentráljanak és a személyes fejlődésükre.
Micsoda kihívás,amikor minden feladatot képesek vagyunk magunktól megoldani,legyen szó ház körüli teendőkről vagy éppen arról,hogy partner nélkül is el tudunk menni például moziba.

Napjainkban egy új társadalmi jelenségnek számít,hogy egyre több az egyedülálló.Éppen ezért szerette volna feldolgozni ezt a témát Eric Klinberg egy különleges bestsellerben.A könyvben ugyanis meglepő felmérések mellett,rengeteg személyes történettel is találkozhatnak az olvasók.

Forrás: Meglepetés 2013.november 21. / 47. szám /