A kiégés veszélye napjainkban egyre nagyobb, ezért figyelnünk kell a tünetekre. A problémáról és megoldásáról kineziológust kérdeztünk.

A kiégési szindróma tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. Ennek a veszélye napjainkra egyre nagyobb, figyelnünk kell azokra a tünetekre, amelyek a kiégésre utalnak. Ez nem egy villámcsapásszerűen fellépő jelenség, hanem egy hosszabb lelki folyamat.

A kezdeti lelkesedésből is lehet kiégés, ha nem figyelünk a jelekre (Fotó: Pixabay)

– Hat markánsan elkülöníthető állomását különböztethetjük meg ennek a folyamatnak. Első a lelkesedés, a második a stagnálás, ezt követi a harmadik állomás, amely a frusztráció, majd a negyedik következik, amely az apátia, az ötödik a depresszió, végül pedig a kiégettség – ismertette Hári Anikó kineziológus, önismereti tréner, párkapcsolati coach.

A szindróma szempontjából a következő foglalkozások vannak nagyobb veszélynek kitéve: ápolók, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, kineziológusok, lelkészek, szociális munkások, könyvtárosok, rendőrök, tűzoltók, jogászok, informatikusok, felsővezetők, ügyfélszolgálatosok, pénzügyi tanácsadók, politikusok, médiában dolgozók, jelnyelvi tolmácsok.

– A kiégésnek lehetnek belső, a személyiségből fakadó okai, valamint külső okai is. Ha valaki állandóan magasra teszi a mércét, vagy gyenge önbizalommal rendelkezik, a sikertelenségből fakadóan könnyen kiéghet. Hasonló nemkívánt állapot következhet be, ha valakit a munkahelyén állandóan támadnak lelkileg terrorizálnak, akár nyíltan akár burkoltan – fogalmazott Hári Anikó.

A stresszes állapot már akkor jön létre, ha a pszichés képességek meghaladják a rendelkezésre álló erőforrásokat. Jelei testi változásokat, lelki reakciókat váltanak ki.
– Kiégést elősegítő munkahelyi stresszor lehet, a mennyiségi vagy minőségi alul- vagy túlterhelés a munkában, ha a munkafeltételek nem biztosítják a munkavégzés feltételeit, a szerepkonfliktusok a munkahelyen, jó munkahelyi kapcsolatok hiánya, az alacsony fizetés, az állás bizonytalansága – sorolta a kineziológus.

A kineziológus hangsúlyozta, néha mindenkinek meg kell állnia és megfogalmazni, hogy miért teszi azt, amit. Válaszolnia kell olyan kérdésekre, mint: Milyen motivációval indultam el erre a pályára? Mi tart ott? Mit jelent számomra ez a munka? Hogyan látnak a kollégáim, diákjaim? Holt tartok a kiégés folyamatában?

Tünetek, amelyek segítenek a kiégés felismerésében:

Testi tünetek: feszültség, fáradság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések ( magas vérnyomás táplálkozási zavarok). 
Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minőségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítőképesség csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, rögeszmék megjelenése, elszeméytelenedés érzése.

A burnout egy krízishelyzet, amelynek leküzdése, megoldása egyedül nem lehetséges, mindenképp külső segítségre van szükség. 
– A kiégés elhárításában nagy szerepe lehet a tudatosításnak, képzésnek, amely felhívja a figyelmet a kiégés tüneteire és megfelelő módszereket ajánl a leküzdésre. Természetesen a munkafeltételek javítása a túlterheltség csökkentésével elsőrendű fontosságú lehet. A család, a munkahely, mint támogató csoport léte is elengedhetetlen – hívta fel a figyelmet.

Megtudtuk, a bornout különböző fázisaiban más-más hangsúlyok adódnak a beavatkozásban. A lelkesedés fázisában a realitásra kerül a hangsúly, míg a stagnáció állapotában a mozgósítás, képzések tréningek kerülnek előérbe. A frusztráció állomásán a pozitívumok láttatása, az elnyomott energiák felhasználásával a változtatás lehetősége fontos. Az apátia fázisában új reális célok keresését célozza a beavatkozás.

Nem megfelelő az a munkahely, ahol folyamatosan azt érezzük, nem becsülnek meg minket (Fotó: pixabay)

– Az első természetesen az lenne, ha az érintettek munkakörülményei változnának, a túlterheltség mérséklődne, de erre nem mindig van lehetőség. A pszichoterápia vagy a kineziológia ajánlott azoknak, akiknek ez a probléma sejthetően valami más, korábbi problémából eredeztethető, így a szakember segít kideríteni a gyengítő hátteret, és a tudatos rendezés során is a hónunk alá nyúl. Mivel ez is valahol egy veszteségélmény, így egyféle gyászdinamika jellemzi az ilyen beszélgetéseket – magyarázta Hári Anikó.

Akkor elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, ha a kiégés extrém módon súlyos, és szorongás, depresszió kíséri, illetve a felsoroltak nem segítettek érdemben, ez viszont már a pszichiáter hatáskörébe tartozik. A kiégést végső soron azzal is elkerülhetjük, ha kilépünk a számunkra alkalmatlan munkahelyről.

A rugalmas terhelés, a személyes problémák figyelembevétele, a nem túl szigorú szabadságolási rendszer kialakítása segít megelőzni a tünetegyüttest. Hasonlóan preventív erejű lehet bármilyen képzés, továbbképzés, tréning is, illetve, ha támogató munkahelyi közeg veszi körül a munkavállalót. A segítő foglalkozásúaknak a a rendszeres szupervízió komoly védelmet jelenthet.

– Nem megfelelő az a munkahely, ahol folyamatosan azt érezzük, nem becsülnek meg minket, sem anyagilag, sem erkölcsileg, és a szakmai túlterheltség elől is érdemes “elmenekülni”. A tehermentesítés lenne a legjobb prevenció, egy olyan munkahely, ahol kicsit ki lehet kerülni a munkából, lehet kezdeményezni változást – zárta az interjút Hári Anikó.

(kiemelt kép: gerillaoneletrajz.hu)

Forrás: https://oroscafe.hu/2019/08/30/kieges-problema-burnout-lelek-oroshazi-hirek/